“Amikor partra szállt, nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És elkezdte őket sok mindenre tanítani.” – Márk 6:34

Török pásztorok elborzadva nézték, ahogy több száz juhuk követte egymást egy szakadékba – állítják török jelentések. A beszámolók szerint először egy birka zuhant át a szikla peremén, hogy aztán az egész nyáj kövesse. A 15 méteres zuhanásban több mint 400 juh pusztult el – az ő testük tompította a következő 1100 juh zuhanását, akik követték őket. (BBC News)

A juhok nem a legokosabb állatok a világon. Buták, hajlamosak a kóborlásra, és meglehetősen védtelenek. Tim Challies ezt mondja a juhokról: “Magukra hagyva a juhok nem fognak és nem is bírják sokáig. Majdnem minden más háziasított állatot vissza lehet vinni a vadonba, és van esélye a túlélésre, de a juhokat nem. Tegyél egy juhot a vadonba, és máris adtál a természetnek egy falatot.”

Pásztor nélkül tehát a juhok bajban vannak. Valójában a juhok reménytelenek pásztor nélkül. És ez az, amit Jézus itt a Márk evangélium hatodik fejezetében az emberekről mond. Pásztor nélkül elveszettek, reménytelenek voltak. Ez igaz volt a tömegre, amellyel Jézus kapcsolatba került, és ez igaz ma is mindenkire, aki nem hívő. Ez igaz volt rád és rám is, mielőtt a Nagy Pásztorhoz, Jézus Krisztushoz jöttünk volna. Az emberiség Krisztuson kívül olyan, mint a juhok pásztor nélkül. Az emberiség Krisztus nélkül elveszett és reménytelen. Jézus a mi pásztorunk, az egyetlen reményünk és üdvösségünk eszköze.”

Jézus megszánja ezeket az embereket, és az irántuk való szánalmából mit tesz? Nézd meg a 34. vers végét. Azt mondja nekünk: “És elkezdte őket sok mindenre tanítani”. Az ezen emberek iránti együttérzésének eredménye az volt, hogy tanította őket. Megadta nekik azt, amire a legnagyobb szükségük volt – saját magát! Információt adott nekik önmagáról! Isten szavait adta nekik. Megtanította őket Isten dolgaira. Az irántuk való együttérzése azt eredményezte, hogy tanította őket Istenről.”