Még a parádéhoz (“Amerika újévi ünnepe”) és az azt kísérő futballmeccshez (“The Granddaddy of Them All”) fűződő szuperlatívuszok sem tudják teljesen megragadni azt, amit ez a nap jelentett Ms. Hall számára: család, közösség, hagyomány, valami, amire támaszkodhat.

Miért Ms. Hall számára, aki március óta nem dolgozik, aki barátokat vesztett el a koronavírus miatt, és aki látta, hogy két unokája elkapta a vírust, majd felépült, a felvonulás elmaradása a gyász metaforájának tűnik.

“Találkozunk a Rose Parade-en” – ezt mondta mindenki mindenkinek, minden évben.

Az egyetlen másik alkalom, amikor a felvonulás elmaradt, az a második világháború alatt volt, amikor attól tartottak, hogy a nyugati partot megtámadhatja Japán. Még 1919 szilveszterén is megtartották a felvonulást, bármennyire is nem volt bölcs dolog, amikor az I. világháború által beárnyékolt influenzajárvány tombolt.

A parádé hosszú történetében egy helykitöltőként idén lesz egy televíziós különkiadás – amelyet az elmúlt hetekben a vírusprotokolloknak szigorúan megfelelve forgattak -, és amelyhez Hall asszonnyal készítettek interjút. A Rose Bowl futballmérkőzést a texasi Arlingtonba helyezték át.

Robert B. Miller, aki közel 40 éve önkénteskedik a Tournament of Roses Egyesületnél, és akit 2020-ban neveztek ki elnöknek, elmondta, hogy az egyesület a felvonulás megrendezésére fordított pénzt élelmiszerbankoknak és olyan szervezeteknek adományozza, amelyek a gazdag és szegény iskolák közötti, a szélessávú internethez való hozzáférés terén mutatkozó különbségek megszüntetésén dolgoznak.