Szívesen mondanám neked egy hatalmas túlzó, megnyugtató hangon, hogy “nem is olyan nehéz – angolul tanulni gyerekjáték!”. Az igazság az, hogy bármilyen nyelvet megtanulni kihívás: ez az egyetlen ok, amiért nekünk a busuu-nál van munkánk. De ugyanígy a nyelvtanulást sem a nehézségeinek kellene meghatározniuk; ha kitartasz mellette, ez lehet az egyik legelégedettebb dolog, amit valaha is csinálhatsz (nem is beszélve arról, hogy milyen elképesztő előnyökkel járhat a szakmai életedre nézve). Ebben a bejegyzésben kitérek néhány olyan dologra, ami miatt az angol nyelvtanulás kissé trükkössé válik, és adok néhány támpontot, ami segíthet ezek leküzdésében.

Blimey o’riley! Mi a fenéről beszélsz?

Nos, mindannyian tudjuk, hogy az angol anyanyelvűek imádják az idiómákat; a nyelv tele van velük! Némelyikük történelmi vagy kulturális fogalmakhoz kapcsolódik, mások pedig teljesen elvontnak tűnnek. Van belőlük minden: a “macskák és kutyák esőjétől” a “valakinek a lábát húzni” kifejezésig minden. Néha van megfelelője egy másik nyelven; néha még a közvetlen fordítás is működhet. De azt kell mondanunk, hogy a legtöbbször egyszerűen nem ez a helyzet, ezért általában a legjobb, ha elkerüljük a közvetlen fordítást. Ehelyett inkább tanulja meg őket önmagukban (már három-négy is sokat segít a mindennapi beszélgetésben), és ne számítson arra, hogy mindig lesz megfelelőjük.

Szinonimák: felcserélhetők vagy sem?

Igen. Nem. Talán. Néha? Ha egy szónak ugyanaz a jelentése, mint egy másiknak, akkor biztosan felcserélhetők, nem? Az angolban nem, barátom! Nézzünk egy példát. Mondhatjuk, hogy “megnézünk egy filmet”, de azt is, hogy “megnézünk egy filmet”. Mondhatod, hogy “tévét nézel”, de nem mondhatod, hogy “tévét látsz”: ez furcsán hangzik. Akkor mi van ezzel? Nos, miközben a “látni” és a “nézni” szinonimák, hajlamosak vagyunk mindkettőt csak bizonyos témáknál használni. Tehát ebben a példában a “watch”-t a tévé és a filmek esetében használjuk, de a “see”-t csak a filmek esetében. Hát nem csodálatos az angol? Vagy mondjam inkább azt, hogy “csodálatos” vagy… “figyelemre méltó”?!

Szabályszegők vagyunk!

A világ minden nyelve szabályokból áll. Képzeljük csak el, ha nem lennének: nyelvi anarchia lenne… vagy egyáltalán nem lenne nyelv! Rémálomszerű. Szükségünk van szabályokra. És az angolnak rengeteg van, ami eléggé megnehezíti az ember dolgát. De ez még nem a teljes történet… Minden egyes szóra/mondatra, amely követ egy nyelvtani, helyesírási vagy kiejtési szabályt, úgy tűnik, van még három, amelyik nem (hűha!). Először is, mint sok más nyelv esetében, itt is van egy csomó szabálytalan ige, amivel meg kell küzdenünk. Ezek kezelésének legjobb módja az egyszerű ismétlés, még akkor is, ha szó szerint újra és újra hangosan kimondjuk a ragozásukat. Kicsit bután fog hangzani, de megéri. A helyesírási szabályok teljesen más tészta. Remek példa erre az “I az E előtt, kivéve a C után”: nem szeretnéd, ha ilyen egyszerű lenne? Valójában úgy érzem, hogy több kivétel van ez alól a szabály alól, mint ahány példa követi. Mi a helyzet a “magasság”, a “tudomány”, az “ő”, a “furcsa” szóval?

Oh, angol, te aztán furcsa vagy… de tegyük tisztába a dolgokat: lehet, hogy nem ez a legnehezebben tanulható nyelv a világon – az orosz és a mandarin erős versenytársak az első helyért -, de abban mindannyian egyetérthetünk, hogy az angol egyedi eset. Az összes szabályával, a szabályok alóli kivételekkel, a több dolgot is jelentő szavakkal, a több szóval, amelyek mind egy dolgot jelentenek (néha), az idiómákkal és minden mással együtt nem csoda, hogy akkora kihívás. Az abszolút legjobb dolog, amit tanulóként tehetsz (az igetáblák bemagolása után), hogy kimész és beszélsz. Tűzz ki magad elé néhány apró, könnyű célt. Hibázz, és lépj tovább. A világ körülbelül egynegyede beszéli valamilyen szinten ezt a furcsa nyelvet – gyere és öleld magadhoz az angol furcsaságot!