A megfoghatatlan lényre vadászik

Vesz egy példányt A hobbitból, és elkezdi olvasni az első fejezetet.

A könyv felénél találkozol Bilbó Zsákos Bilbó következő kijelentésével:

“Mondd meg, mit akarsz tenni, és én megpróbálom, még ha innen keletről keletre kell is gyalogolnom, és az utolsó sivatagban harcolnom kell a vad Vérféreggel.”

A könyvet leeresztve gyorsan mentálisan rákeresel a “Vérféreg”-re, és a találat üres. Érdeklődve félreteszed a könyvet, és előveszed J. E. A. Tyler The Complete Tolkien Companion című könyvét. A “W” alatt keresed a kulcsszót, sikertelenül.

Elbátortalanodva, legközelebb Robert Foster The Complete Guide to Middle-Earth című könyvének egy példányát ragadod meg, és megpróbálsz információt keresni a megfoghatatlan “Were-worm” lényről. A lapokat böngészve rábukkansz a szóra, de csak a következő szöveget találod:

“Valószínűleg Középfölde távol-keleti részének mitikus szörnyei.”

Oké, tehát találtunk egy apró információtöredéket, amire az eredeti szövegrészlet végiggondolásával jutottunk volna.

Mégis, ez nem a keresésünk vége. Bilbó az Utolsó Sivatagot említi, mint ezeknek a lényeknek a helyét. Menjünk hát vissza a könyvtárba, és vegyünk elő minden olyan szakkönyvet, ami segíthet nekünk. Tyler útitársa nem hoz eredményt. Talán Foster kalauza felvilágosíthat minket egy kicsit. Az “L” kategória alatt megtaláljuk, amit keresünk:

“Egy Bilbó által említett, valószínűleg képzeletbeli hely. Elmondása szerint nagyon messze keleten volt, és vad Vérfarkasokat tartalmazott.”

Mit találhatunk Tolkien fantáziavilágának távol-keleti részén? A rendelkezésünkre álló térképek nem nyúlnak ilyen messzire.”

Rhűn feltehetően hatalmas homokdűnés síkságain túl egy ismeretlen föld terül el, amelyet csak egyetlen, az író által rajzolt térképből ismerhetünk meg. A Középfölde története sorozat negyedik kötetére, A Középfölde alakítása című kötetre kell hivatkoznunk, hogy valami ilyesmit lássunk:

Mégis ez csupán az Arda ábrázolása az Első korszak előtt és alatt, középen a Helcar beltengerrel.

Hogy Rhűn jó esélyes legyen az “Utolsó Sivatag” címre, és miután kimerítettünk minden lehetséges utalást A Gyűrűk Urából, meg kell néznünk, mit kínál számunkra a Silmarillion kézzelfogható földrajzi leírás formájában:

És egy alkalommal történt, hogy Oromë kelet felé lovagolt vadászata során, és észak felé fordult Helcar partjainál, és elhaladt az Orocarni, a Kelet Hegyeinek árnyéka alatt. – 3. fejezet, A tündék eljöveteléről és Melkor fogságáról

Úgy tűnik, hogy az Orocarni-hegység természetes határt képez Középfölde keleti részén. A közte lévő földterület úgy tűnik, hogy teljes egészében Rhűnból áll, a Helcar tenger maradványai pedig valószínűleg Rhűn és Nurnen tengerei. A messze keletre lévő utolsó sivatag fogalma szinte biztosan a Rhűnhoz, a Sindarin keletet jelentő szavához látszik kötődni.

Most nézzünk vissza a “were-féreg” kifejezés szerkezetére, és elemezzük a két szót külön-külön.

A were az ember óangol változata, míg a worm angolszász alakja a wyrm, ami utalhat kígyóra is. Bárki, aki ismeri Tolkien legendáriumát, rájön, hogy mind a “féreg”, mind a “kígyó” szót felváltva használták sárkányokra: szárnyasokra és röpképtelenekre egyaránt.

A were kifejezés felvétele egy emberből sárkánnyá alakváltó lényre utalna. Az alakváltók nem ritkák Középföldén: Beorn és Draugluin, az első vérfarkas egyértelmű példák.

A fő kérdés továbbra is az, hogy Bilbó utalása a valódi létezésükre vonatkozó bizonyítékokon alapul-e, vagy egy mitikus lény, amelyet a hobbitok találtak ki a népmesék hagyományának részeként. Úgy tűnik, a bizonyítékok hiánya az utóbbira utal, de nem szabad elfelejteni Gandalf megjegyzését A Gyűrű Társaiban, miszerint:

“Vannak az orkoknál régebbi és büdösebb dolgok a világ mélyén.”

Az, hogy az Első Korszak végén bekövetkezett viharos események után milyen lények menekültek keletre, nem biztos, de az a lehetőség, hogy köztük voltak a megfoghatatlan vérféregek, hihető.

Változatlanul megnézheted Peter Jackson A hobbit: Az öt sereg csatája című filmjét, és rácsodálkozhatsz, hogy a rendező hogyan használta fel Tolkien egyszerű mondatát, és értelmezte olyanná, ami talán nem is áll olyan távol az igazságtól.